Barbora
Mára három világnyelven beszélek folyékonyan, és több mint 15 éve élek Európa különböző pontjain. Az érzés, hogy az idegennyelvtudásnak köszönhetően bárhol a világon bármit el tudok intézni, aktív életet tudok élni, vagy csak el tudok beszélgetni a családom tagjaival, valamint a külföldi barátaimmal, egyszerűen megfizethetetlen.
Ám az én életemben sem volt ez mindig így. Az idegennyelvek már gyerekkoromban is nagyon érdekeltek, soha nem okozott gondot megtanulni az új szavakat vagy az új nyelvtant, és a gimnáziumban játszi könnyedséggel abszolváltam az angol és a német órákat. A beszéd azonban nem ment ilyen fényesen. Zárkózottságom és erőteljes perfekcionalizmusom miatt nem mertem megszólalni. Féltem, hogy valamit rosszul mondok, ezért nem fognak érteni. Nyelvtudásomat nem tudtam a gyakorlatban úgy alkalmazni, ahogy szerettem volna, és ez nagyon frusztrált.
Úgy döntöttem, behatóbban fogok foglalkozni az idegennyelvekkel, ezért a gimnázium után angol nyelvi képzésre jelentkeztem az egyetemen, gazdasági és idegenforgalmi szakiránnyal. A hallgatók közti versengés elég nagy volt, és állandóan lemaradtam mögöttük a kommunikációban.


2006 nyarán elhatároztam, hogy 3 hónapos nyári munkát vállalok Londonban azzal a céllal, hogy csiszoljam a tudásom, és elkezdjek angolul beszélni. Az első néhány nap és hét elég kemény volt. Habár szinte mindent értettem, képtelen voltam gyorsan reagálni, és a válaszomat mindig alaposan megrágtam magamban. Ám muszáj volt kommunikálnom. Megértettem, hogy csak úgy juthatok magasabb szintre a nyelvtudásomat illetően, ha legyőzöm a félelmem, és elkezdek beszélni. Hamar rájöttem, hogy noha olykor tévesztek és elkövetek hibákat, az tulajdonképpen senkit sem zavar, és az emberek ennek ellenére is értik, amit mondok. Minél többet beszéltem, annál magabiztosabb voltam, és annál inkább sikerült levetkőznöm a szégyenérzetemet.
A három hónapból végül 9 év lett. Londonban mesterdiplomáztam, és a rengeteg munkahelyi tapasztalat mellett egy mexikói férjet is szereztem magamnak. Végül cambridge-i C1 Proficiency in English nyelvvizsgával és folyékony angol nyelvtudással tértem haza. Ma „kétnyelvű házasságban” élek, és ötéves kisfiunkat háromnyelvű környezetben neveljük.
Az angol és a német mellett megtanultam még spanyolul, mert elfogadhatatlan volt a számomra, hogy a férjem családjával ne tudjak beszélni. A spanyol esetében először csak hallgattam a nyelvet, ismételgettem a férjem és családja által használt szavakat, illetve mondatokat, és csak utána kezdtem elmélyedni a nyelvtanban.
Kisfiam születése után úgy döntöttem, megosztom a tudásom és a tapasztalataim azokkal, akik tudnak ugyan egy bizonyos szintig angolul, azonban félnek megszólalni, bármi is legyen ennek a félelemnek az oka. Beszédközpontú nyelvóráimon biztonságban fogod érezni magad, és közös erővel segítek neked eljutni a kitűzött célodhoz. Az órák témáját, illetve azt, hogy milyen rendszerességgel és milyen hosszú időre találkozzunk, mindig közösen döntjük el.


