Klára
Ma már nem érzem teljesen idegennek magam abban az országban, amelyben élek. Fantasztikus érzés, hogy nem vagyok mindenben rászorulva a férjemre, a kollégáimra vagy az itteni ismerőseimre. Fontos számomra, hogy egyedül is el tudjam intézni a legtöbb szükséges dolgot a hivatalokban, hogy nyugodtan be tudjak vásárolni, hogy el tudjam vinni a gyerekeimet a különböző gyerekzsúrokra (és közben ne érezzem magam úgy, mint aki karót nyelt), hogy ne akarjak állandóan elfutni, ha egy társaságban angolul kezdünk beszélgetni ugyan, de aztán mindenki automatikusan átvált a magyar nyelv használatára.
Mindez talán butaságnak tűnhet, de aki bármilyen okból külföldre költözik vagy külföldi párt választ magának, az valószínűleg előbb vagy utóbb mindezeken keresztülmegy. Persze csak akkor, ha korábban nem vált az adott ország és az ott beszélt nyelv szakértőjévé.
Egész eddigi életem során tanultam valamilyen nyelvet – angolt, németet és egy rövid ideig olaszt is. Álmomban sem gondoltam volna viszont, hogy egy kedvező munkalehetőség miatt Budapestre költözöm, aztán pedig feleségül megyek egy magyar férfihoz.
Tehát nagyjából 10 évvel ezelőtt egyszer csak Magyarországon találtam magam, és eleinte minden idillinek tűnt, ám később, amikor már lanyhult az új kollégák segítő szándéka, illetve egy kicsit beljebb merészkedtem Budapest belvárosába, szembesülnöm kellett néhány nehézséggel. Ha pedig ezek a nehézségek sűrűn egymás után érik az embert, a magány és az elveszettség érzése sem várat magára sokáig.
A helyzetemet az sem könnyítette meg, amikor a kollégáim a meeting után azonnal átváltottak magyarra, és én nem tudtam, hogy a témát elemezgetik-e tovább az én hátam mögött vagy csak arról beszélgetnek, hogy mit csináltak a hétvégén.
Így nyilvánvalóvá vált a számomra, hogy ha Magyarországon akarok élni és nem csak túlélésre akarok berendezkedni, akkor közelebb kell kerülnöm a helyiekhez, és meg kell értenem a magyar létet. Elkezdtem tehát magyarul tanulni. Elhatározásomban később az is megerősített, hogy találkoztam a jövőbeni férjemmel és családjával. Senki sem akar úgy együtt lenni újdonsült rokonaival, családi körben, hogy valakinek állandóan fordítgatni kelljen. Persze egy idegennyelv elsajátításához sok időre van szükség, ám minden apró lépés meghálálja magát, és kivívja környezetünk elismerését.
A gyerekek születése után még nagyobb fokozatra kellett kapcsolnom. A férjemmel háromnyelvű környezetben neveljük őket, ezért fontos, hogy tisztában legyünk eme nevelési módszer sajátosságaival, és tudjuk, hogy a gyerekek, hogyan képesek befogadni a nyelveket. Mindemellett természetesen érteni akartam azt is, hogy a gyerekeim mit beszélgetnek az édesapjukkal vagy a barátaikkal a játszótéren. Férjemnek sok minden mellett azért is hálás vagyok, mert elszántan tanulja a cseh nyelvet, aminek köszönhetően megérthettem hogyan látja, értelmezi, tanulja a csehet egy külföldi. Hab a tortán, hogy így itthon nem kell mindent ide-oda fordítgatnunk, és amikor a gyerekekkel beszélünk, következetesen be tudjuk tartani, hogy a férjem magyarul, én pedig csehül kommunikálok velük.
A gyerekek körüli teendők ellátása további hasznos gyakorlást biztosít a való életben, hiszen olykor fel kell velük keresnünk az orvost, meghívják őket gyerekzsúrokra, kimegyünk velük a játszótérre.
A rengeteg teendő ellenére azonban soha nem szakadtam el a Magyarországon élő cseh-szlovák közösségtől és a többi külföldi barátomtól. Látom, ahogy jönnek-mennek az emberek, részévé válnak a magyar közösségeknek (vagy bezárkóznak a saját világukba), és látom, ahogy ezt az életükben bekövetkezett változást mindnyájan másképpen dolgozzák fel. Ezért döntöttem úgy, hogy szeretnék segíteni mindazoknak, akiknek a sors az útjukba sodorta a cseh nyelvet, szeretnének csehül tanulni, merni beszélni és tökéletesíteni a nyelvtudásukat.
Sok évet töltöttem nemzetközi cég berkein belül, és tudom, milyen nehéz időt, motivációt, energiát és kedvet találni a tanuláshoz. Vagy otthon levő anyukaént legyőzni a fáradtságot, és ha már a gyerek végre elaludt, összecsörreni a magántanárral, ahelyett, hogy egy finom kávéval a kezünkben kényelmesen lehuppannánk a kanapéra, esetleg gyorsan bepótolnánk az elmaradt házimunkát.
Különböző tanfolyamokon megszerzett tapasztalataimnak, a megismert módszereknek és a megszerzett tudásnak köszönhetően baráti és biztonságos légkört tudok teremteni az óráimon, amelyben senkinek sem kell félnie vagy kínosan éreznie magát, ha meg akar szólalni, sőt ellenkezőleg, garantálom, hogy alig várod majd, hogy visszatérhess a beszélgetéseinkhez.